Ha bárki bármely hasonlóságot vél felfedezni a történetek szereplői, történései, helyszínei és a valóság között, az csak a véletlen műve... XD
Minden jog fenntartva! Értsd: Ne koppints!

2010. február 3., szerda

Suicide 2.

Íme a Suicide Friss, ahogy ígértem. Nem volt elég időm írni, tehát egy kicsit kevés lett. Sajnálom!


A legjobb ötletnek az tűnik, ha elbujdokolna. Ekkor még ezt gondolta. Minden vágya volt, hogy feltéphesse a bejárati ajtót, és kiszaladhasson, át erdőn, mezőn, vízen. Szerette volna érezni, hogy mikor szalad a hűvös levegő arcába csap, és ennek hatására talán könnyei egy kicsit megapadnak.

Egy hajszál választotta el attól, hogy megtegye, amikor eszébe ötlött egy még jobb megoldás! Ő is megöli magát! Akkor talán önző anyja rájön, mit veszített el. Lassan felállt, de megszédült a hirtelen szintkülönbségtől, és rémülten kapálódzva próbált megkapaszkodni valamiben.

Ám sajnos a legközelebb eső „tárgy” apja teste volt. Elhatalmasodott felette a pánik, és nem gondolkozott. Megérintette halott apját, és az érzés, melyet akkor érzett kibírhatatlan volt.

A hideg bőr, melyben már soha többet nem csörgedezik vér tapintása riasztónak hatott, és a fiú tehetetlenségében ismét lerogyott a földre, és csak várta, míg egy újabb sírógörcs erőt vesz rajta.

A mostani „roham” erősebb volt, mint az eddigiek, hisz hatására a fiú elterült a földön. Kétségbeesetten próbált közelebb vergődni az ágyhoz, miközben csúszott, mászott, kúszott a padlón. Végül valahogyan – maga se tudja, hogyan – sikerült feltápászkodnia a kényelmes, fehér ágytakaróval borított „heverőre”.

Pár lélegzetvételnyi idő után újból megpróbálkozott a feltápászkodással, a mostani kísérlete már nem volt eredménytelen. Kissé kábán, de már nem sírva támolygott el az asztalhoz, mely az ablaknál állt.

Elkezdte kihúzogatni fiókjait, mert tudta, apja itt tartja a borotvapengéket. Egyre kétségbeesett lett, mozdulatai egyre gyorsabbá váltak, ahogy kezdett ráébredni, nem találja meg az eszközöket, melyekkel véget vethet életének.

Teljesen elvakult az öngyilkosság gondolatától, így először észre sem vette az asztal harmadik fiókjának aljában megbúvó, kis, sárga papír fecnit. De persze – a fiókok többszöri átkutatása után – erre is rálelt. A papíron szeretett apja nagy, lendületes betűivel állt két szó:

Nagyon sajnálom.

Szíve elszorult, arcizmai összerándultak, és újból könnyek szöktek a szemébe, és nyelőcsöve mintha hirtelen túl szűk lett volna ahhoz is, hogy némi oxigén átfurakodjon rajta. Vadul rohant a fürdőszobába, és erőtlenül támaszkodott meg a csap szélén.

Egy kis vizet fröcskölt az arcába, bár nem volt épp hatásos, mivel könnyei már amúgy is mindent elárasztottak. Látótere összeszűkült, és egyetlen tárgyra koncentrált. Egy vadonatúj, extra éles pengéjű borotvára.

Felemelte, egy ideig csak forgatgatta a kezében. Egyrészt úgy hitte isteni szerencse, ami vele történt, égi jelnek lehet venni azt, hogy rátalált a borotvára. Másrészt hátborzongató volt belegondolni, hogy – bármennyire is új – apja biztos használta már.

Keze meg-megremegett mikor eszébe ötlött, hogy neki az imént mennyire sokkoló volt apja elvesztése. Aztán megértette: őérte senki sem fog szomorkodni, senki sem lesz levert, senki sem fog gyászolni, ha meghal.

Ekkor könyörtelenül magába döfte a pengét, mely mellék eret talált. Karján ömlött a vér, érezte ahogy ereje egyre inkább cserben hagyja, ahogy lábai meggyengülnek, és lassan összerogynak.

Utolsó kép, amire emlékezett az, hogy ő elterül a kőpadlón, és még éppen látja, ahogy kisebb vértócsa keletkezik feje mellé zuhanó keze körül.

by: Tyta      KOMIKAT!KOMIKAT!KOMIKAT! RENDSZERES OLVASÓKAT!RENDSZERES OLVASÓKAT! RENDSZERES OLVASÓKAT!

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

szija!
Hát most nem igazán tudok mit írni:) Le vagy sokkolva.
És köszönöm a díjat:) Nagyon jól esett:D
pusz

Tyta írta...

Szia Haylie!

A díjat szerintem 100% megérdemelted! Köszi!
xoxo: Ttya

Wicza írta...

Szijja Ttya!!
nahszóval...imádok fanficeket olvasni, de rég nem olvastam ilyen sokkoló történetet.(vedd pozitív kritikának, mert imáádom az ilyen történeteket :D)Nickyy oldalán találtalak,és mindketten fantasztikusan írtok!! gratulálok neked csak így tovább!!
sok puszi:Wicza

Wicza írta...

Szija,megint! :)
bocsánatot kell kérnem. ugyanis elírtam a neved. bocsi, nagyon sajnálom.
szóval mégegyszer sorry Tyta. :)

Tyta írta...

Szia Wicza!

Nagyon köszi,örülök hogy tetszik, és, hogy azt gondolod sokkoló lett a story, mert épp olyannak szántam, és köszönöm, hogy vetted a fáradságot és
írtál komit! Remélem rendszeresen fogod olvasni a blogomat, és hogy ne csalódj: a jövőhéten lesz FRISS!
puszi-köszi:Tyta
U.i.: Nem baj, hogy elrontottad a nevemet, nem vagyok sértődős, és egyébként is: nehéz név! XD

Nicky Graceheart írta...

Szia, Tyta! :)
Ez.állati.jó. Alapból imádom az ilyen öngyilkos hajlamokkal megáldott tizenévesekről szóló sztorikat(meg úgy egyébként is a tragédiákat) és ez istenien jóra sikerült. :D
Na, feljeliztem rendszeres olvasónak, úgyhogy 100%, hogy még visszajövök. :)
Puszi:Nickyy. =)

Tyta írta...

Szia Nickyy!
Nagyon köszi! Annyira happy vagyok, hogy ennyi embernek tetszik amit írok! Köszi, hogy rendszeres olvasóm lettél, és én is gyakran fogok a te oldidon járni, az tuti!
Majd dumálunk msn-en!

Puszi: Tyta